Szélesi Sándor: Csillagfényszövők


 A Csillagfényszövőket még tavaly év elején olvastam, szóval már nem egy friss élményt próbálok majd feleleveníteni a Csillagok hetéhez kapcsolódva. Mint tudjátok, imádok magyar íróink világaiban elmerülni, és az sem tántorít el, ha éppenséggel ifjúság témaköréhez kapcsolódó írásokkal kell dolgoznom, így a kettőt ötvözve esett a választásom erre a szép borítóval rendelkező műre. Egy év távlatából kicsit nehéz lesz minden momentumára visszaemlékezni a könyvnek, ellenben a hozzá kapcsolódó benyomásaim, érzéseim még mindig élénken élnek bennem. Ilyen szempontból a történet hatásossága, amennyiben ilyen maradandó hatást szeretett volna kiváltani az író, akkor már most alátámaszthatom, hogy sikeresen megállta az idő próbáját. Na, de hogy ez pozitív, vagy éppen negatív értelemben érvényesült, a továbbiakból kiderül.

Író: Szélesi Sándor
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 274
Eredeti ár: 2980 Ft
Fülszöveg: Szigeti Dorka édesapja a számítógépe mellett ül, és éppen egy fantasy könyv címlapján dolgozik, amikor egy különleges fényjelenségtől kísérve egy pillanat alatt eltűnik.
Dorka igazi Megfigyelő, a világ csodáinak szemlélője, ezért aztán nem lepődik meg, amikor pár héttel később budapesti lakásukban a hálószoba ajtaja nem az előtérbe vezet át, hanem a képzelet mágikus dimenzióiba. A lány kíváncsian belép a rá váró hihetetlen mesevilágba, és ott ragad. Mivel azt hiszi, hogy az édesapja is ide került, elhatározza, hogy felkutatja és majd együtt tér vele haza. Világjárásai közben királynője lesz egy országnak, parancsolója egy griffhadseregnek, új családra tesz szert, és megismerkedik a mindenség legfontosabb lényeivel: a csillagfényszövőkkel. Kiderül számára, hogy a feladat nem csupán édesapja megtalálása, hanem valami sokkal-sokkal nagyobb baj elhárítása.
De vajon van-e annyi kitartása, fantáziája, ereje egy tizenhárom éves kislánynak, amennyivel megmentheti az egész világot?
 Mágikus világok, képzelet, utazás? Mi történik akkor, ha a gyermekként álmodott világ talán nem is az, aminek gondolnánk? Vagy éppenséggel pont az lenne a valós? Mi lehet világunk mozgatóerője? Szigeti Dorka különleges utazásra indul, ahol eltűnt édesapja nyomára próbál találni. Ez a különleges kaland teljesen olyan, mintha különböző mesék lapjain találná magát a fiatal lány, ahol mindenféle érdekes teremtménnyel találkozik. Miközben édesapja nyomait keresi talán még annál is több titkot vél majd felfedezni, és a felnőtté válás útján még a világmindenség mozgatóerőit is felfedezni vélheti. Hogy kik vagy mik azok a csillagfényszövők? Mi áll édesapja eltűnésének hátterében, és biztosan csak ennyi feladata lenne Dorkának? Vagy valami sokkal nagyobb cél elérése a végkimenetel? A történet lapjai közül csak úgy folynak az ezt taglaló írások, melyből mind szépen sorjában ki is fog derülni.

 Hogy miért is írtam azt, hogy folynak? Erre nagyon egyszerű választ tudok adni, ugyanis ahogyan egyre inkább haladunk előre a történetben, úgy válnak az elénk tárt szituációk, felvázolt jelenetek még inkább meseszerűvé, látható világunk nézőpontjából hihetetlennek tűnővé. Ez nem csak az elképzelt történeten keresztül érzékelhető, hanem már az egyes oldalak megjelenésében, színek használatában megjelenik. Megmondom őszintén, hogy elsőre meglepett ez a fajta hatáskeltés, de összességében igenis odavalónak, érdekesnek, izgalmasnak tartom mindezt. Annyira passzol ehhez a kicsit elvontabb, de közben mesés elemeket felvonultató történethez, hogy inkább csak kiegészíti az olvasott élményeket.

 Ami mellett még nem mehetek el az az, hogy mennyire szépen megírt történetről beszélhetünk a Csillagfényszövők esetében. Az íróval való beszélgetésem során én is beleszaladtam abba a hibába, hogy úgy kezdtem a mondandóm, hogy bár nem én vagyok a könyv fő célcsoportja. Nyilvánvalóan ilyenről egyébként is badarság beszélni, láttunk már példát rá, hogy egy főként kisgyerekeknek íródott könyv is milyen szinten le tudja nyűgözni a magasabb korcsoportba tartozókat is, így azt maximum egyfajta alsó korhatár ajánlónak lehetne nevezni, ami a könyveken szerepel. Időközben olvasgattam néhány molyos értékelést, melyben szintén megemlítik, hogy milyen fantasztikus, és szépen megírt könyvről beszélünk, ami filozofálás szempontjából sem utolsó, de nem a 13 éves korosztályt fogja érinteni, ezért 2-3 csillagot érdemel a könyv. Miért? Egyrészt miért egy korajánlót értékelünk a könyv hátulján, másrészt pedig a 13+ kategóriába bárhogy nézem is, egy 45 éves is belefér. De javítsatok ki, ha tévedek.

 Az egész történet felépítésében, karakterek milyenségében a mesés stílust képviselte számomra. Kicsit érdekes a kettősség, ha nagy sikerű, filozófiai, nagy volumenű társaira gondolunk, legyen az akár A kis herceg vagy Alice Csodaországban. Mindezeket nem is egyértelműen tudnám hasonlítani, hanem inkább a hangulatot, alapot tudnám valamilyen módon összefésülni. Mindegyiknél egyértelműen szükségeltetik egyfajta elvontabb, kézzel fogható dolgoktól való elvonatkoztatott szemléletmód. És mint látható teljes mértékben jól megfér egymás mellett ez a kettősség: mesés elemek, velős, elgondolkodtató mondanivalók. Az pedig, hogy minden életkorban teljesen más szemléletmóddal tekintünk akár ugyanarra a műre is, számomra teljesen elfogadható, és érdekes megfigyelési alapot képező része az olvasásélményeimnek.

 Összességében tehát azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretnének a színfalak mögé látni, és egy kicsit más szemszögből vizsgálni a minket körülvevő dolgokat. Vagy ha nem is más szemmel, de legalább egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mennyire porszemnyiek vagyunk mi mindannyian. Az pedig, hogy mindezt egy ilyen szépen megírt, mesés elemekkel operáló történetbe integrálta nekünk a Szélesi Sándor, csak külön megfűszerezi mindezt. "Átfutott a fején, hogy a csoda attól szép, hogy nem értjük. Legyen ez így, mosolyodott el magában, maradjon ez a varázslat magyarázat nélkül…" Legyél te is része ennek a csodának.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések