Swift

Bessenyei Gábor: A háború lelke


 Vizsgaidőszak és magyar hét párosítása, utóbbi a Prológus jóvoltából, így ki nem maradhattam az olvasásból. Bár ilyenkor élni is alig van kedvem, nemhogy produktívan alkotni, de a sok kredit sok vizsgával is jár. Meg úgy látszik, hogy Bessenyei Gáborral. Az első két rész, bár eleinte még elnyerte bizonyos mértékű tetszésem, a történet előrehaladtával éreztem egyre inkább vontatottnak az egészet, de még ez sem tántoríthatott el attól, hogy elolvassam a harmadik részt. Pedig lehet, hogy többen örültek volna neki, és legyen ez most utalgatás. Többet láttam volna bele, mint ami, és ezért mentem tovább a következő részekre? Az eddigiekben a fő történetszál, a befejezések mindig sokat lendítettek rajta, hogy akarjam a következőt, szóval ezzel igazából már eddig is nyert ügye volt, na de hogy megérte-e, az a továbbiakból kiderül. Azonban, ha még nem olvastad az első két részét a történetnek, akkor spoilereket találhatsz azokra nézve. Javaslom kezd az előző részek értékeléseivel, melyeket ide kattintva olvashatsz.
Író: Bessenyei Gábor
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
Eredeti ár: 3299 Ft
Fülszöveg: Erik és Adria megnyugodott, hiszen helyrehozták az időzavart az ókori Görögországban, és megmentették a világot. Csakhogy van egy gond: Marcell helyett valaki más tért vissza. Ki lehet az idegen, és mit akar a jelenben?

Közben a valódi Marcell egy spártai kiképzőtáborban senyved. Mit szeretne tőle Árész? A háború istene vajon tényleg a békéért harcol, vagy ennél sötétebb tervei vannak?

Zeusz azon fáradozik, hogy megszüntesse az időzavart a jelen és a múlt között, ám az istenek megérzik a létüket fenyegető veszélyt, és mozgolódni kezdenek. Viszály mindenütt, és csak egy apró szikra hiányzik, hogy kirobbanjon a háború, szétszaggatva az idővonalat.

A jövő harcosainak meg kell küzdeniük a legsötétebb alvilági erőkkel. Marcell, Adria és Erik hatalmas bátorsággal vetik magukat a kalandokba, noha olyan cselszövésre bukkannak, ami nemcsak a világ sorsát, hanem a barátságukat is veszélyezteti.
 A történetünk egy kis ugrást követően folytatódik, ahol is Erik és Adria éli a talán még mindennapinak nem teljesen nevezhető, de már ahhoz közelítő életét. Mindeközben Marcellen furcsa dolgokat kezdenek észlelni, ami nem is oly' meglepő, hiszen valójában ő a múltban ragadt, és szerepét egy alakváltó vette át, hogy elősegítse mindannak a végbemenetelét, amit hőseink korábban megakadályozni szerettek volna. Nyilvánvaló, hogy ezek után pláne nem lesz könnyű dolguk, ugyanis minden beigazolódni látszik, és lehet, az eddigi problémáik eltörpülnek majd mindamellett, ami a későbbiekben vár majd rájuk. Központi elemként nem csak a már megszokott Istenek többoldalú személyiségeinek kibontakozása, de a cseréből adódó problémák megoldása is fejtörést okoz majd. Egy biztos: a végkimenetel nem is olyan egyszerű, mint amilyennek bármikor is tűnhetett volna.

 Igen, vontatottnak éreztem... Az első egyes részeit, míg a másodikét egészében nézve sokkal jobban. Aztán itt van ez a harmadik, ami lerombolta az eddigieket, és sikerült elérnie azt, amit szeretett volna. Vagy ha nem is a könyv, de én mindenképpen szerettem volna már előtte. Hogy élvezzem teljes egészében mindazt, amit nyújtani tud. Fontos kihangsúlyozni, hogy összességében, ugyanis elvárom egy könyvtől, hogy ne csak egyes momentumai nyűgözzenek le. Talán éppen ez volt eddig a probléma, hogy a számomra nem túl élvezetes részek elvonták a figyelmet a valódi szórakozásról, és arról, hogy egészében élvezni tudjam azt. De közben az picike reménysugár mégis győzött, és tényleg megérte. Amennyiben nem így lett volna, akkor nem írhatnám most le, hogy IGEN, ÉLVEZTEM.

 Annyira örülök neki, hogy végül nem több részre lett szétbontva ez az utolsó rész, és így trilógiaként zárul mindez. Pont amit említettem már egy korábbi értékelésemben is, hogy azt éreztem, egy tömörített, lényegre összpontosító kötettel a csillagokat is le tudta volna hozni számomra a kötet. Ha csillagokat nem is, de jól eltöltött pár órával sikerült szolgálnia. Hiába a 400+ oldal, szerintem még magamhoz képest is gyorsan olvastam el. Mondjuk ezt az is csak segítette, hogy végre tudtam, válaszokat fogunk kapni, minden egyes eddig felmerülő kérdésünkre. Közben a szórakoztatás nem csak a különböző általam gyártott összeesküvés elméletek cikázásával telt, hanem a könyvben lévő könnyed, de azért most hatást kiváltó humorral is. Tényleg nem hittem el, de most valamiért nagyobb hatást váltottak ki belőlem ezek is, és élvezni tudtam.

 A cselekményszálak összekacsolódása, az egyes részeknek az érdekessége, izgalmassága is csak még jobban vitt előre, faltam minden egyes momentumát. És, hogy a végeredménnyel meg vagyok-e elégedve? Igen, teljesen kerek sztori, lezárva. Voltak már közben is elképzelésem, ahogyan már korábban is említettem, de ezek körülbelül 50 oldalanként változtak, de azért erősen bennem volt egy szálnak a kérdése, szóval egy kicsit más kontextusban, de hasonlóra számítottam. A közjátékokkal, megvezetésekkel viszont még így is izgalmas élménynek érzékeltem mindezt. A szereplőket is még inkább csak megszerettem, nem is volt bennem olyan negatív karakter, akit ki nem állhattam volna, és fizikai fájdalommal járt volna sorainak olvasása. Ilyen szempontból is abszolút jár a piros pont.

 Összességében tehát elmondható, hogy az én jóslatom is beteljesülni látszik, nem csak a könyvben lévők, ugyanis az a szikra éppen elég volt arra, hogy a végén ne a könyvet égessem el, hanem a történet égesse fel az eddigi negatívabb gondolatokat. Gábor első könyvéhez képest nagyon sokat fejlődött, szerintem még olvasni fogunk tőle sok olyan történetet, ami méltóan szerepelhet majd elismert kötetek között. Alapötletekből és a fő szálak megtervezéséből szerintem nem lesz hiány továbbra sem, és most azt látom, hogy azt az utat is sikerült megtalálni, amivel aztán majd a későbbiekben is lehet dolgozni összetettségében. Addig is irány egy utolsó kalandra a múltba! ;)


Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Instagram