Most igazán nehéz dolgom van, ugyanis a Prológus projektje miatt határidőre kell írnom a könyvről, pedig még nem teljesen érzem úgy, hogy leülepedett mindaz, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érzek. Mint ahogyan szokásom nem teljesen tájékozódtam maximálisan a könyv történetéről, címkék és cím alapján döntöttem arról, hogy elvállalom a könyv olvasását. Elsősorban egy megszokott, klisés történetre számítottam, melyben a romantika, szerelem fontos, központi szerepet kap majd, ami majd világmegváltó funkciót lát be, vagyis minden probléma varázsütésre megoldódik. Olvasás közben, után szerencsére megváltozott a véleményem, de így is kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Kiadó: Maxim, 2015
Oldalszám: 430
Eredeti ár: 2999 Ft
Fülszöveg: Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.
Kettős érzéseim főként a történetfelépítés, kiszámíthatóság, másrészt pedig Theodore Finche karaktere miatt van. Mostanában sok olyan történetet olvasok, ami hatással van rám bizonyos hangulata, történetfelépítése, nagyszerűsége által, azonban mégis azt mondhatom, hogy a Veled minden hely ragyogó érzelmileg egy olyan közeget hozott nekem létre, amit nehéz megfogalmazni, kifejteni, vagy egyáltalán megmagyarázni. Számomra kétségkívül Theodore személyisége volt a könyv csúcspontja. Az ő gondolatai által teremtődött meg mindaz, ami értékelhetővé teszi az egészet. Összetettsége, problémái által egy olyan elmét ismerhetünk meg, akinek minden egyes rezdülése teljesen rám telepedett. Az őt ért atrocitások ellenére is olyan könnyedén kezel mindent, és bizonyos dolgokhoz való hozzáállása szerintem minden olvasót elgondolkodtathat. Az általa közvetített hangulat miatt én magam is beleestem egy kicsit filozofikusabb, depresszívebb állapotba, ami kicsit megnehezítette mindennapjaimat, azonban még így is azt mondom, hogy egy pillanatra sem bánom a generált hatásait.
Másik szempontból tekintve rá tisztában vagyok a könyv úgynevezett "hiányosságaival". Tökéletesnek semmiképpen sem nevezhetném, és biztos vagyok benne, hogy sokaknak lesznek problémái a felépítésével, tempójával. A végkifejlet sem gondolom, hogy olyan nagy meglepetést okozhatna, könnyen kiszámítható, mi is fog történni. Ellenben számomra ezt bőven ellensúlyozta a csöpögős, világmegváltó romantika hiánya. Sokkal inkább valós érzelmeket láttam kibontakozni a könyvben lévő személyek között. De a legmeghatározóbb, amit még mindig nem győzök hangsúlyozni, az a hangulat, és Theodore személyiségének összetettsége.
Egy két momentum volt csak megtalálható a könyvben, amit nem igazán tudtam hová tenni, de ezek főként egy-egy jelenetben voltak megtalálhatóak. Valószínűleg ezek az én saját ízlésemnek már túlzásnak és elnagyoltnak gondolt leírások, ez nem jelenti azt, hogy másnak ne tetszene, ahogy "énekelve, táncolva" jól érzik magukat a szerelmesek. Szerencsére ezek tényleg csak nagyon kis részben tapasztalhatóak a történet folyamán.
Az utószóban az írónő leírása alapján megtudhatjuk, hogy a karaktereket és a történet ihletét valós tapasztalatok alapján találta ki, és saját tapasztalatok alapján elmondható, hogy a könyvben szereplő fiatalok jól mutatják be azt, hogy a valóságban is milyen problémákkal küzdenek a diákok, fiatal felnőttek. Elszomorító, ám szintén elgondolkodtató, hogy a minket körülvevő emberek, hogyan is állnak ehhez a dologhoz, hogyan is nyújtanak egymásnak segítséget, de tovább megyek, milyen mértékben nyújt segítő szerepet rohanó világunkban a család. A kialakult problémák témaköre igen széles okozati jellemzőkkel bírnak, és a környezeti hatások sem segítik meg ezeknek a fiataloknak a lehetőségeit. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy lerágott csont, ellenben viszont a gyakorlati példák valóban ezt mutatják, mint amit reprezentatívan próbál felvázolni az írónő is. Érdekes számomra a téma leendő pedagógusi szemmel vizsgálva is.
Összességében elmondható, hogy bár nem tökéletes könyvről beszélhetünk, mely egy szinten kiszámítható, és lassú folyású, azonban hangulatilag, és központi karakterének köszönhetően tökéletlensége ellenére is sikerült egy meghatározó könyvvé válnia számomra, ami kicsit ellentmondásos is lehet. De talán így van jól, hisz semmi sem fekete vagy fehér a világban.
Létezik tökéletes nap?
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések